Bodorka – Rutilus rutilus (Linnaeus, 1758)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Roach
Német név: Plötze

Ismertetőjegyek.  Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított hal, legnagyobb magassága a hasúszó kezdeténél

mérhető. Hátúszójában 9-11 elágazó sugár van, és az úszó eleje egy vonalba esik a hasúszó alapjának hátsó

szélével. Farkalatti úszójában az elágazó sugarak száma szintén 9-11. Szája kicsi és csúcsba nyíló,

szemgyűrűjének színe a halvány narancssárgától az élénk narancsvörösig változik. Oldalvonalán 40-46

pikkely számlálható. A fiatalok hasúszója és anális úszója még rendszerint fakó, az idősebbeké narancsvörös

színezetű. Nagyobb példányainak hossza 15-20, kivételesen 30 cm. Az ellenőrzött hazai horgászrekord 1,61 kg

(1990).

Hasonló fajok.  A közeli rokon leánykoncér (12) szája félig alsó állású, szemgyűrűje fehéres, oldalvonalán a

pikkelyek száma 44-49, anális úszójában 10-13 elágazó sugár van. A gyöngyös koncér (13) vaskosabb,

oldalvonalán 62-67 pikkely számolható. A vörösszárnyú keszeg (16) szája fölső állású, hátúszója jóval a

hasúszók alapja mögött kezdődik. A jászkeszeg (20) pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60. A

sujtásos küsz (25) oldalvonala alatt és fölött fekete pontsor húzódik, farkalatti úszójában 15-17 osztott sugár

van.

Környezet.  A hegyvidéki kis patakok és a túlságosan sebes sodrású folyószakaszok kivételével szinte

minden halasvízben megtalálható. Nagyobb állományai olyan állóvizekben és lassú folyóvizekben alakulnak

ki, ahol a növényzet számottevő. Az ivadék a hínárnövényzet között, a nagyobbak partközelben tartózkodnak

szívesen.

Táplálék.  A fiatalok planktonevők, az idősebbek férgekkel, rákokkal, rovarlárvákkal táplálkoznak.

Puhatestűeket is fogyaszt, melyek vázát garatfogaival zúzza össze.

Szaporodás.  Három-négyévesen lesz ivarérett, április-májusban szaporodik. Többnyire a víz alatti

növényzetre ívik – különösen kedveli az elöntött ártéri réteket –, de ennek hiányában a sóderes aljzatra is

lerakja az ikrát. Az ikraszemek száma egy-egy halnál 20-200 ezer, átmérőjük 1-1,5 mm.

Elterjedés.  Nagyobbrészt kontinensünk központi területei, továbbá Szibéria jelenti az elterjedési területét,

hazánkban őshonos. Lelőhelyi adatai:

    Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rába, Pinka, Strém, Rábca, Répce, Marcal, Cuhai-Bakony-ér,

Által-ér, Ipoly, Kemence-patak, Lókos-patak, Fekete-víz, Ménes-patak, Dobroda, Morgó-patak, Sződi-patak,

Bükkös-patak, Szent László-víz, Szilas-patak, Benta,

    Zala, Lesence-patak, Eger-víz, Sió, Sárvíz, Kapos, Koppány,

    Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Cserta, Rinya, Fekete-víz, Karasica,

    Tisza, Batár-patak, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Ronyva, Tolcsva, Keleti-főcsatorna,

Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Vadász-patak, Takta, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó,

Zagyva, Szuha, Galga, Tápió, Tarna, Bene-patak, Tarnóca,

    Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Fekete-Körös,

Fehér-Körös, Maros,

    Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,

    egyéb tavak, holtágak, csatornák, kisvízfolyások.

Jelentőség.  Mint tömegesen előforduló apró halnak, jelentős szerepe van a ragadozó halak, főként a csuka

táplálkozásában. Annak ellenére, hogy nagyobb példányai ritkák, gyakran kerül konyhára is, mert jóízű sült

keszeg készíthető belőle.